2010-ben égünk, mint a Reichst - Négyzetméter Péter,Mediterrán Moszkva,Tóth Gy,Szovjetszkaja Armija,Vitéz László,Kósa Lajos,Szili Katalin, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2010-ben égünk, mint a Reichst

2008-02-06 08:58:27, szerda

	2010-ben égünk, mint a Reichstag? - avagy mi lesz, ha nem lesz? 2008.02.06. Gáz lesz. Még pedig jó nagy. Körülbelül akkora, mint a presztízsveszteség. Gyanítható, hogy ebben az esetben nem lesz elegendő az eddigiekben többé-kevésbé jól működő posztkommunista ámítástechnika, miszerint valamiféle jelzésértékű momentummal kiszúrják a szemünket Európa kulturális fővárosa címén. Már csak azért sem működik, mert ennyi fiaskó után, már a mi szemünket sem tudják kiszúrni néhány pecsenyesütőből és kocsmából felállított, ihaj-csuhaj utcácskával, nem is beszélve a külföldről. Tüke (azaz tősgyökeres pécsi) lévén persze, hogy szíven ütött az EKF-projekt körül immáron évek óta tartó tökölődés. Az, hogy hírhedtté vált elődjéhez híven Négyzetméter Péter, Mediterrán Moszkva újdonsült fura ura is követi a hagyományokat, semmi újdonságot nem hozott számunkra. Hiszen vörös városvezetés van, ami ma kis hazánkban (tisztelet a kivételnek, ha egyáltalán van ilyen) gyakorlatilag szinonimája a pénzlenyúlásnak. Itt pedig valami 34-35 milliárd magyar forintokról van szó, ami magunk között legyen mondva, szép kis summa. (Csak úgy zárójelesen, ahogy szoktam. A minap valaki egymaga jogosulttá vált arra, hogy felmarkolja a 2,3 milliárdos lottó ötöst. Egy egész ország kapott a szívéhez, hogy vajon ki lehet az a szerencsés. Vagy az a szerencsétlen, de ezt már csak én teszem hozzá némi szarkazmussal, hiszen tudom, hogy nem én vagyok az. Szóval gondolhatják, micsoda tülekedés lehet a 35 milliárdból csurranó cseppenő apróért. Főként egy olyan utódpártnál, ahol a köztulajdonnak a magánszférába kézen közön történő elsíbolásának nagy hagyományai vannak.) Azt hiszem Tóth Gy. László, a kitűnő politológus fogalmazta meg a lényeget a ,,Korrektúra" legutóbbi adásában, amikor a pécsi EKF-projektről szóló bejátszó után nemes egyszerűséggel azt állapította meg, hogy innen bizony hiányzik a szellemi potenciál. Hát persze, hogy hiányzik, hiszen sohasem volt szükségük rá. Az erőszakszervezetek és a hatalom (+ a Szovjetszkaja Armija) segítségével, az erősebb kutya tevékenykedik alapon, egyszerűen elvették azt, ami kellett nekik. A szocializáció - tudom, ezt szintén Tóth Gy. László szokta volt mondani, és persze megint igaza van - le sem tagadható. Sohasem fognak megváltozni. Nem tudnak. De még valószínűbb, hogy nem is akarnak. Lövetnek most is, verik a jó népet most is. Tehát semmit sem változtak. Pécs az ország ötödik legnagyobb városa, valami százhatvanezer lakóval. Vitéz László kissé botrányosra sikerült végjátékától eltekintve gyakorlatilag egy árva szó nem sok, annyit se hallani róla az ún. fősodratú médiában. Mintha nem is létezne. A Mecsek hermetikusan elzár mindent. No persze az autópálya hiánya sem elhanyagolható momentum. Mindenki látja, mindenki érzi, mindenki tuja, hogy elkéstünk. Ember nincs, aki ma azt mondaná, hogy ezt a késést még be lehet hozni. Vagy csak valamilyen horribilis plusz kiadások árán. (Az összeg horribilis nagysága két okból kifolyólag eredeztethető. Egyrészt a gyorsaság mindig pluszköltségbe kerül, másrészt a vörösök ebből a lóvéból is kérnék a magukét az, hétszentség). A város úgy tűnik mindenképpen rosszul, talán az a legkorrektebb, ha úgy fogalmazunk, vesztesként kerül ki a dologból. És ez az, ami engem, mint pécsi polgárt, de úgyis, mint magyar állampolgárt, a legjobban elszomorít. Távol álljon tőlem, hogy vészmadárként károgjak, de Kósa Lajos, Debrecen város polgármesterének korábbi felajánlása óta, miszerint a civis város örömest, akár azonnal átvenné a kulturális főváros projektet a médiában is egyre többször találkozni efféle megnyilvánulásokkal. Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha az országvezetők és a városvezetők közti huzavona miatt, vagy a zsebre tehető lóvé mennyisége feletti összeszólalkozásoknak köszönhetően kudarcot vall a város és ezzel együtt az ország? Hogyan fogunk kilábalni egy ekkora presztízsveszteségből? Mennyi időbe telik, amíg újra rá mernek majd bízni valamilyen rangos eseményt Pécsre, vagy Magyarországra? Megint ez az ostoba carpe diem (élj a mának!) szemléletmód. A pillanatnyi haszonért cserébe odadobják a közösség, a nemzet értékeit, érdekeit. A következményekbe persze bele sem gondolnak. És a következményeket megint nem ők viselik, hanem mi. És megint, majd mi fizetjük ki a számlát. Azok, akik konyítottak valamit ehhez az egészhez, tettek is érte, el is értek valamit, darab idő múltán sorba vették a kalapjukat, mert azt mondták, köszönik szépen, de ők ehhez nem adják a nevüket, vagy nincs hozzá gyomruk. Bárhová is nézünk, mindenütt csak az egyívású, haszonlesők almából kikerült ország-bitorló percemberkék, helyi kishatalmasságok dőzsölését látjuk, ahol a milliárdos közpénzek úgy olvadnak el pillanatok alatt, mintha ott sem lettek volna. A pécsi (rossz) példa is azt mutatja számunkra, ki kell mondanunk, fel kell hagynunk a kizárólag a pártszimpátia alapján való mérlegeléssel! A politika döntéshozó pozícióiba eztán csak olyan embereket szabad küldeni, akik a köz számára hitelesek, letettek már valamit az élet asztalára, nem a pártok, hanem a civil szféra küldöttei, olyanok, akik tenni akarnak, de legfőképpen képesek is tenni a településükért, az országukért. A pécsi példa ismételten rávilágít arra, mennyire fontos lenne a nép számára kieszközölni, kiharcolni, ha kell, kierőszakolni a visszahívhatóság intézményének visszaállítását minden, a népképviselet képviseleti delegálás útján megvalósuló szintjén. Az EKF-projekt kapcsán azt is láthatjuk, a stabilitás ugyan meg van, mintha betonba öntötték volna a hatalmat, ugyanakkor az állítólag képviseltek, ha már a képviselőikben nincs annyi tartás és becsület (tisztelet a kevés kivételnek), hogy felálljanak a székükből, nem élhetnek a korrekció, vagy a hibajavítás lehetőségével sem, hiszen a törvény nem ad rá lehetőséget számukra. Hiába látják a civil szervezetek vagy az egyszerű állampolgárok, hogy rohanunk a szakadék felé, a sofőr pedig részegen össze-vissza tekergeti a volánt, mivel a törvény úgy szól, hogy jelezni kizárólag a következő megállóban lehet, addig pedig ,,menet közben a gépkocsivezetővel tilos beszélgetni!", a baj elkerülhetetlennek tűnik. Megint az ember által hozott írott törvény megkérdőjelezhetetlensége és kizárólagos fennhatósága. Ilyen esetekben az lenne az életszerű intézkedés, hogy az első utas, aki a közelben van, elrángatja a sofőrt a kormány mellől, hátra adja empatikus utastársainak, hogy azok a busz leghátsó ülésére vezessék, majd rálépjen a fékre, mielőtt még a szakadékba zuhanunk. Ehelyett nem ez történik, hanem még a sofőr az, aki csendre utasít minket, neveletlen utasokat, még neki áll feljebb! Hogy tetszik mondani? Mi történik akkor, ha két megálló között belezuhanunk a szakadékba, mert a sofőr rossz irányba hajt? Istenkém! Így jártunk. Persze a sofőr lesz az, aki maximum pár karcolással megússza, de közülünk egész biztosan jó páran holtan maradnak a kanyon aljában. Ez magyarra lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy ha bukta lesz 2010-ben, Négyzetméter Péter a kínos fiaskó után valószínűleg ugyanolyan sebesen tűnik el a balvégen, mint amilyen gyorsan előtűnt Szili Katalin szoknyája mögül. Csak mi, no meg a város, Mediterrán Moszkva, maradunk itt a több tízmilliárdra rúgó adóssággal a nyakunkon. Azok pedig, akik hamis ígéretekkel kecsegtetve előre felélték a jövőnket, nos ők a szokásos ,,mi nem tehetünk semmiről, a körülmények áldozatai lettünk" szokásos szöveggel párt, vagy egyéb más hálózati vonalon, jó ejtőernyősök módjára felfelé bukva élik majd tovább gondtalan életüket. Fejlettebb írói vénával megáldott eftársaik esetleg nekilátnak memoárkötetük megírásának. Önkormányzati eftárs esetében a ,,Hogyan tegyünk tönkre (értsd: lopjunk szét) könnyen és gyorsan egy várost?", országos hírű posztkommunista politikai tényező esetében ,,Hogyan tegyünk tönkre (értsd: lopjunk szét) könnyen és gyorsan egy országot?" címmel. Mindenkinek jó szórakozást és jó olvasást kíván a szocialista nagyváros öntudatos polgára Isten áldja Magyarországot! www.johafigyelunk.hu FÚSZ http://fusz.hu/node/7897

0 komment , kategória: Általános

Címkék: kishatalmasságok, polgármesterének, következményeket, következményekbe, visszahívhatóság, posztkommunista, visszaállítását, pénzlenyúlásnak, pecsenyesütőből, képviselőikben, magyarországra, elhanyagolható, pluszköltségbe, egyszerűséggel, településükért, ámítástechnika, köztulajdonnak, magyarországot, százhatvanezer, szarkazmussal, szerencsétlen, lehetőségével, eredeztethető, tízmilliárdra, legkorrektebb, népképviselet, intézményének, gyakorlatilag, kierőszakolni, vészmadárként, memoárkötetük, hagyományokat, önkormányzati, mérlegeléssel, magánszférába, utastársainak, eddigiekben többé-kevésbé, szemünket Európa, minap valaki, egész ország, olyan utódpártnál, magánszférába kézen, kitűnő politológus, pécsi EKF-projektről, szellemi potenciál, erősebb kutya, szocializáció –, ország ötödik, autópálya hiánya, összeg horribilis, gyorsaság mindig, vörösök ebből, Négyzetméter Péter, Mediterrán Moszkva, Tóth Gy, Szovjetszkaja Armija, Vitéz László, Kósa Lajos, Szili Katalin,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]